Mentorok és mentoráltak 3. – „Ha valamit elkezdek, azt végig is csinálom!”

Mentorok és mentoráltak 3.
„Ha valamit elkezdek, azt végig is csinálom!”

Dinamikus, határozott, szociálisan érzékeny nő, igazi vállalkozó alkat, Tóth Andrea. Három gyermeket nevel, számos vállalkozást igazgat, és immár a második mentorprogramban vesz részt mentorként. Amikor arról kérdezem, hogyan tud, hogyan tudott megfelelni ennek a sokféle igénynek, követelménynek, feladatnak azt válaszolja: „Ha azt csinálhatom, amit szeretek, az nem energiát vesz el tőlem, hanem energiát ad.”

A te habitusoddal voltál valaha is alkalmazott?

Voltam, de csak nagyon rövid ideig. Az egészségügyben kezdtem a pályámat, szülésznőként, de ez a periódus nagyon rövid ideig tartott. A pályaválasztásom nem a véletlen műve volt: nagyon szeretem a gyerekeket, van bennem egy erős szociális érzékenység, és azt gondoltam, hogy ez működhet, hogy majd én megváltom a világot. Azután beütött a valóság, vagy máshogyan fogalmazva, jött a matek. Nyilván kell az érzelem, de a számok jelölik ki az irányt. Amikor kézhez kaptam az első fizetésemet, megkérdeztem az akkori főnökömtől, hogy ezt a pénzt hetente vagy naponta fogom megkapni, mert az meg sem fordult fejemben, hogy ennyi pénzért egy hónapig kell dolgozni. Amikor azt mondta, hogy havonta, akkor már tudtam, hogy ez így nekem nem lesz jó. Augusztus végén kezdtem el dolgozni, és szeptemberben már tanultam is tovább, kereskedelmet, pénzügyet, számvitelt.

Közben azért még dolgoztál?

Két évet húztam le úgy, hogy éjszaka dolgoztam, nappal pedig az iskolapadban ültem. Így kezdtem el a vendéglátó-ipari főiskolát, majd folytattam később a pénzügy és számvitellel, valamint a Közgázzal.

Ebből is látszik, hogy elég elszánt ember vagy.

Nálam alap, hogy ha valamit elkezdek, azt végig is csinálom. Még akkor is, ha tudom, hogy nem feltétlenül azon a pályán fogok továbbmenni. Amit tanulok, amit elvégzek, az mindenképpen hozzáadandó érték, nem pedig kivonandó. Ebben a szellemben nevelem a gyerekeimet is.

Hogyan vezetett tovább az utad a vállalkozói szférába? Az első lépés az, hogy köszönöm, ezt nem. A második, magadba nézel, és azt mondod, ez érdekel, ezt tanulom. Ezt sokan megtehetik, és biztosan meg is teszik, mégsem lesznek vállalkozók.

Nagyon masszív kereskedő családból származom, anyukám ÁFÉSZ-es volt. Mi mindig adtunk-vettünk valamit, de alapvetően zöldséget és gyümölcsöt exportáltunk, importáltunk. Nálunk állandóan jelen volt az üzlet, az alapokat tehát az anyatejjel szívtam magamba. Persze, az ember 18 és 20 között úgy gondolja, hogy az önmegvalósítás a fontos, és majd ő megmutatja. Ezért akartam eleinte valami mást csinálni.

Hogyan választottad meg a tanulmányaidat?

Mivel kommunikatív vagyok, szeretem az embereket, ismerem a személyiségtípusomat, ismerem magam, egyértelmű volt, hogy nem valamilyen mérnöki pályára fogok menni. Az önismeret azért nagyon fontos, mert olyan pályát kell választani, amiben az ember jól érzi magát, ami energiát ad, és nem energiát visz el. Így akkor sem vagy enervált, amikor befejezed a munkát, és hazamész a családodhoz. Eljön az a pillanat is, ha figyelsz magadra, amikor a negatív élményeket is pozitív energiába tudod fordítani. Te leszel önmagad energiaforrása.

Két év után gondolom, a szülői ház tárt kapukkal várta vissza a „tékozló leányt”.

Igen, beálltam anyukám vállalkozásába. Egy idő után kiderült, hogy bármennyire elszánt vagyok is, nem lehet mindent egyszerre véghezvinni, ezért az utolsó két főiskolai évet nappalin végeztem el. Bármit csináltam is azonban, mindig dolgoztam mellette. Először például meggyet exportáltam Németországba.

Ezután pedig jöttek sorban a saját cégek, vállalkozások. A mostanáig működő zöldség-gyümölcs export-import vállalkozásom mellett van három vendéglátóhelyem, egy lottózóm és egy könyvelő-pályázatíró cégem.

A férjed is vállalkozó. Neki is segítesz a munkában?

Én a férjem cégében nem dolgozom, teljesen szétválasztjuk a vállalkozásainkat. Természetesen az én cégem nyújt az övének szolgáltatásokat, könyvelünk, pályázatokat írunk neki.

Ennyi munka, feladat mellett miért döntöttél úgy a múltban és most is, hogy részt veszel olyan programokban, amelyekben más vállalkozóknak tudsz segíteni, és hogy van még erre is időd?

Úgy gondolom, hogy ha az ember kap valamit, akkor abból vissza is kell adnia. Nem lehet mindig csak kapni. Ez motivált 2011-ben, amikor a MENTOR-NET programba jelentkeztem, és ez motivált most is. Nem is volt számomra kérdés, hogy jövök és csinálom.

A kérdés második részére pedig azt tudom válaszolni, hogy egy jól felépített vállalkozás a vezetője mindennapi részvétele nélkül is tud működni. Én mindig is abban a tudatban igyekeztem kiválasztani a munkatársaimat, hogy előbb-utóbb delegálni fogom nekik a feladataim egy részét. Ugyanakkor ez nem annyira könnyű, mert erősen ellene dolgozik az ego. A magyar kkv-szektorban sokan vannak, akik a legkisebb döntést is maguk szeretik meghozni. Én nem ilyen vagyok. Alacsony ego, magas szakmai alázat – ez vezérel.

Az tud delegálni, aki megbízik a másikban. A bizalom a mentorálási folyamatnak is alapja.

Nagyon hamar megtanultam delegálni, és azért helyeztem a szakmai kompetencia mellett nagy súlyt az emberismeretre, mert annak segítségével tudtam jó embereket magam mellé állítani. Természetesen a mentorprogramban is rendkívül fontosnak tartom a bizalom megalapozását és fenntartását.

Egy vállalkozó életében óhatatlanul vannak kudarcok is, amelyekből sokat lehet tanulni. Te mit gondolsz a kudarcról?

A siker kifordított kabátja a kudarc. Amikor persze benne vagy, nem így fogod megélni. Az emberek nem szeretik a kudarcot, én sem. Ettől függetlenül az van, de az a fontos, hogy a sikereid számosabbak legyenek. Persze az is kérdés, hogy ki mit tart sikernek. A vállalkozásban a matematikának mindenképpen alá kell támasztania a sikerről alkotott elképzelésedet. A magánéletben a siker a család, a gyerekek, az, hogy hogyan érzed magad a mindennapokban, hogyan reagálsz helyzetekre, hogyan viseled a konfliktust, hogyan bánsz emberekkel. Én nem akartam olyan vállalkozónő lenni, aki szakmailag nagyon jó, emberileg viszont nem sikeres: nincs mögötte család, nincsenek mögötte jó emberek. Nekem a mindennapok kis sikereiből áll össze a SIKER.

Hogyan lehet három gyerek mellett ilyen jól teljesíteni a szakmai életben?

Egyrészt nagyon fontos az időzítés. Tudnod kell, hogy mit akarsz elérni a vállalkozásaiddal, hogy melyik éppen milyen fázisban van, hogy akarsz-e egy újabb projektet bevállalni vagy sem. Én ezeket alaposan átgondoltam, így a gyerekvállalás abszolút tervezhető volt. A másik lényeges dolog, hogy nekem a minőségi idő mindig fontosabb volt, mint a mennyiségi. Amikor együtt voltam a gyerekeimmel, a családommal, akkor teljes mértékben jelen voltam, nem pedig a mobilomat nyomogattam. Ezért nem is érzem úgy, hogy bármiről lemaradtam volna.

Bognár Károly